Felfedezésre került! Ezek a családnevek leginkább tükrözik Borsod gazdag történelmét – talán a te neved is közöttük szerepel!

A lakosnevek, más néven helyhez kapcsolódó családnevek, olyan formában jönnek létre, hogy a település neve mellé az -i (vagy a korábbi írásmód szerint -y) ragot illesztjük. Így született például Tokajból Tokaji, Tállyából Tállyai, valamint Szikszóból Szikszói. Ezek a nevek valójában egyfajta térképként szolgálnak: megmutatják, honnan ered egy család, vagy mely településsel fűződik szorosabb kapcsolatuk.

Vannak azonban olyan családnevek is, amelyek egy közösség eredetére utalnak. A Tóth például a régi magyar nyelvben általában a szláv (főként szlovák) anyanyelvű lakosságot jelölte. Emiatt nem véletlen, hogy Abaúj és Zemplén falvaiban különösen gyakori - a történeti betelepülések, vallási irányzatok és földművelési hagyományok mind hozzájárultak elterjedéséhez. A családnév tehát nem "csak egy szó" a névjegykártyán, kulturális iránytű is egyben.

Amikor a nyomába lépünk, egy varázslatos világ tárul elénk, ahol a nyelv, a történelem és az egyéni sorsok találkoznak és összefonódnak.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében számos családnév található, amelyek közül egyesek kiemelkedően elterjedtek.

A Juhász - amikor a mesterség név marad

A Juhász név a legelterjedtebb családnevek közé tartozik, és nem véletlenül. Olyan gyakori foglalkozást tükröz, amely generációkon átívelően jelen volt a vidéki életben, így szinte magától értetődő módon vált családnévvé. A név jelentése mindössze annyit takar, hogy az illető a nyájakkal foglalkozott, azaz pásztorként tevékenykedett.

A történelmi Borsod, Abaúj és Zemplén tájain a juh- és marhatartás évszázadokig kulcsszerepet játszott a helyi életformában. A folyók közötti legelők, az erdőszélek és a mezsgyék ideális környezetet teremtettek a pásztorok számára. Nem meglepő tehát, hogy a Juhász név számos faluban megjelent, függetlenül attól, hogy a családok egymástól távol éltek.

Éppen ezért ugyanabban a faluban akár több Juhász család is élhetett, akik nem feltétlenül voltak rokonok. Ez ma a családfakutatásnál okozhat némi fejtörést. A régi anyakönyvekben néha maga a szó is foglalkozásként szerepel ("juhász" kisbetűvel), nem névként. Ezért érdemes figyelni, hogy a bejegyzésben:

A Juhász név különleges kapcsolatot teremt a pásztorélet hagyományával és a természet szépségével. Mint a régi időkben, amikor a juhászok a dombok között terelgették nyájaikat, ez a vezetéknév ma is a gondoskodást és a közelséget szimbolizálja. A Juhászok általában a közösség szívében élnek, hiszen a múlt emlékei és a jövő reményei egyaránt összefonódnak e név viselőiben. Az őseik munkája és tudása ma is inspirálja őket, miközben a modern világ kihívásaival is bátran szembenéznek.

* vagy a juhász foglalkozásként jelenik-e meg.Amikor azonban névként rögzül, a Juhász "örökös családnévvé" válik - és innen már a családtörténet a fontos, nem a mesterség.

A "Pásztor" - egy letisztult név, ami számos alakban megjelenik.

A "Pásztor" név szintén foglalkozásra utal, így nem meglepő, hogy széles körben elterjedt hazánkban. Azonban különlegességét a különböző írásmódok sokfélesége adja.

*Pásztor* – a természet csendjében élő, az állatokkal szoros kapcsolatban álló figura, aki a fű zöldjében és a dombok árnyékában találja meg a mindennapi boldogságát. Ő az, aki a nyáját gondosan tereli, figyelve minden egyes bárány lépésére, miközben szívében hordozza a régi hagyományokat és meséket. A csillagok alatt, a végtelen égbolton, az álmok és a valóság határvonalán egyensúlyozva, a pásztor nem csupán vezető, hanem egyben a természet őrzője is. Képzelj el egy naplementét, ahol a nap utolsó sugarai aranyra festik a vidéket, s a pásztor fújja a sípot, hogy hívja a nyáját haza – ebben a pillanatban mindenki számára világossá válik: a pásztor nemcsak mestere az állatoknak, hanem a föld és az ég közötti kapocs is.

Persze, itt van egy egyedi változat: *Pásztor – az emberek és állatok közötti híd, aki gondoskodik, védelmezi a nyáját, és biztosítja, hogy mindenki biztonságban legyen a zöld réteken. Az éjszakai csillagok alatt őrzője a hagyományoknak, és mindig készen áll, hogy segítsen, ha szükség van rá.*

A "Pastor" kifejezés, amely a latin nyelvből ered, régies anyakönyvekben található, és a pásztor szerepét jelöli. Az ilyen feljegyzésekben a "Pastor" nemcsak a jószágok őrzőjét, hanem a közösség vezetőjét, a lelki irányítót is jelentheti, aki a közösség tagjainak útmutatást ad.

Amikor valaki belemerül a családfakutatás izgalmas világába, előfordulhat, hogy első pillantásra nem ismeri fel azokat a kapcsolatokat, amelyek valójában ugyanannak a családnak a részei. Az adatok rejtett összefüggései néha csak alaposabb vizsgálat során válnak világossá.

A tokaji, sátoraljaújhelyi, gönci, tállyai és sárospataki egyházi anyakönyvekben a "Pastor" forma gyakori előfordulásra talál, hiszen hosszú ideig a latin nyelv dominált a hivatalos bejegyzések között. Azonban az állami anyakönyvezés bevezetésével a név rögzítése egyértelműen "Pásztor" alakban történt.

A név mögött egy olyan elköteleződés rejlik, amely hosszú távon a közösséghez való tartozást tükrözi, nem csupán egy alkalmi feladatot jelent.