Napokon belül gazdasági Canossa-járásra kényszerülhet az Európai Unió, ami arra utal, hogy az ipari lobbi fölénybe kerülhetett.

Az EU-tagállamok között egyre élesebb vita dúl arról, hogy mekkora mértékben támaszkodhasson az európai ipar szén-dioxid-kreditekre a 2040-es, 90 százalékos kibocsátáscsökkentési cél teljesítéséhez. A döntés november 4-én várható, de az álláspontok erősen megosztottak, ami veszélyezteti az EU klíma-hitelességét és a Green Deal eredeti ambícióit - írja az Euronews.

Az uniós nagykövetek tárgyalásain a fő vitapont az, hogy az EU engedjen-e nagyobb rugalmasságot az ipari szereplőknek, vagy inkább ragaszkodjon a már kitűzött magas klímacélokhoz. A szén-dioxid-kreditek rendszere lehetővé teszi, hogy egy vállalat megvásárolja mások által "megtakarított" kibocsátást, ezáltal papíron teljesíti a környezetvédelmi célokat, anélkül, hogy valójában jelentős mértékben csökkentené saját szennyezését. Az EU azonban korlátozni kívánja ezt a gyakorlatot, és bevezetne egy plafont arra vonatkozóan, hogy a cégek a kibocsátásuk hány százalékát válthatják ki ilyen módon.

Brüsszel júliusi javaslata szerint a nemzetközi szén-dioxid-kreditek felhasználásának maximális mértéke 3 százalék lenne. Ezzel szemben Franciaország és Olaszország 5 százalékos plafont szorgalmaz, míg Lengyelország még ambiciózusabb, 10 százalékos korlátot szeretne elérni.

A hitelkeret megnyitásának kezdő éve is vitatott: több ország már 2031-től engedné, míg mások ragaszkodnak a 2036-os induláshoz.

A diplomáciai források szerint a megosztottság súlyos, ezért a jövő hétig tartó egyeztetések kulcsfontosságúak lesznek.

A döntés mögött a Green Deal jövője és az Európai Unió klíma-vezető szerepe áll. A 2040-es célkitűzés a kibocsátások 90%-os csökkentését sürgeti az 1990-es szinthez képest, ami komoly kihívást jelent az energiaigényes iparágak számára. Számos ipari szereplő, mint például a vas- és acélipar vagy a vegyipar, "irreálisnak" tartja ezt a célt, és aggodalmát fejezi ki a versenyképesség csökkenése, valamint a lehetséges gyárbezárások miatt. Az Euronews híradása szerint a Cefic adatai alapján a vegyipari leállások száma 2023-2024 folyamán a korábbi évek átlagának tízszeresére emelkedett.

A szakszervezetek és az iparági lobbicsoportok ezért egy technológia-semleges megközelítést szorgalmaznak, amely lehetőséget biztosít a nukleáris energia, a szén-dioxid megkötés, a geotermikus energia és a bioüzemanyag-alapú megoldások számára egyaránt.

A környezetvédő szervezetek élesen bírálják a kibocsátás-kompenzációk kiterjesztésének ötletét. Szerintük a kreditek nem csökkentik ténylegesen az európai szennyezést, csak áthelyezik azt szegényebb országokba, miközben visszafogják a zöld beruházásokat. A European Environmental Bureau szakértője azt mondta: az EU "nem háríthatja át felelősségét", és nem engedheti meg, hogy olcsóbb megoldások kedvéért felvizezze saját ígéreteit. Ehelyett a természet helyreállítását és a szénelnyelő rendszerek megóvását kellene előtérbe helyezni. Az északi országok - fejlettebb technológiai állapotukra hivatkozva - továbbra is a 90 százalékos cél mellett állnak.

A legfrissebb tanácsi dokumentumban mostantól megtalálható egy felülvizsgálati klauzula is.

Amennyiben az EU tagállamai nem teljesítik a kitűzött célokat, a Bizottságnak javasolnia kellene egy jogszabályt a helyzet orvoslására, mindezt úgy, hogy a megoldás ne járjon más szektorok hátrányos érintésével.

Több tagállam ennél erősebb biztosítékot akar. Franciaország már 2030-as felülvizsgálatot sürget "védelmi jellegű" gazdasági megfontolásokra hivatkozva, míg Csehország határozottan elutasítja a 90 százalékos célt. A keleti és közép-európai tagállamok - köztük Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia - több támogatást kérnek az alacsonyabb ipari fejlettségi bázis és az erősebb fosszilisenergia-függés miatt.

Miután a tagállamok konszenzusra jutnak, az ügy az Európai Parlament elé kerül. A tervek szerint a Parlament ipari és közlekedési bizottsága november 5-én szavaz a javaslatról. Ennek a folyamatnak a kimenetele kulcsfontosságú lehet, hiszen meghatározza, hogy az EU megőrzi-e élenjáró pozícióját a globális klímapolitikában, vagy a gazdasági versenyképesség érdekében véglegesen gyengíti a Green Deal kereteit.