Sokan tapasztalják és megosztják, hogy a helyzet az országban nem éppen kedvező, de végül letelepednek otthon a karosszékükbe, és passzívan várják, hogy mások lépjenek.
A budaörsi Zichy Majorban megnyílt Weisz Béla állandó karikaturista új kiállítása, amely szellemes és provokatív rajzaival a közélet aktuális állapotát tükrözi. A művész a társadalmi polarizációról, a kettős mércéről, valamint a kollegiális és társadalmi szolidaritásról osztotta meg gondolatait, mindezt a közélet egyre fokozódó feszültségei fényében. Az esemény során a látogatók interaktív program keretében közpénzt dobálhattak egy papírjachtokkal teli medencébe, tükrözve a mindennapjaink valóságát. A kiállításon megjelenő rajzok nemcsak humorral, hanem szarkasztikus éllel is bírnak, és az utóbbi nyolc év jelentős közéleti eseményeit elevenítik meg. Weisz Béla elmondta, hogy számára a rajzolás egyfajta terápia: így tudja kifejezni véleményét és érzéseit, anélkül hogy hallgatna.
- Nagy ajándék, hogy az ember megjelenhet egy nyomtatott lapban, vagy többen is. Sok karikaturista ma a fióknak rajzol, és lassan elfogy az a generáció is, amelyik még lapot vesz. Szekszárdon is már csak egyetlen újságosbódé maradt - fejtette ki a megnyitón Weisz Béla, aki pályafutását rajzfilmrendezőként kezdte a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében, de azt mondja, a saját nevével már hiába pályázna, nem kapna támogatást filmtervre. Tudását azonban máig sokan számontartják, elismerik, nemrég Franciaországba hívták, hogy kurzust vezessen a valence-i La Poudriere Animációs Főiskolán.
Rajzolni még mindig lehet, bár a vágy arra, hogy ezeket a műveket eltapossák, egyre erősebb - meséli, hozzátéve, hogy a Facebookon működő Kartonkocsma nevű oldalán is folyamatosan támadások érik. Felidézi azt az esetet, amikor az Orbán Viktort a mitológiából ismert Európa hátán "orvosi esetként" megjelenítő karikatúrája miatt a jobboldali sajtó, Bayer Zsolt vezetésével, teljes támadást indított ellene. - Ha elfogadjuk, hogy ez csupán egy analógia, és Európa sem csupán egy nő, akkor Orbán Viktor sem csupán egy egyszerű ember, hanem a rendszer része, aki politikájával megakadályozza az egész szervezet működését. Nem igényel különösebb jóindulatot, hogy ezt így lássuk - teszi fel a kérdést a költő. A hirtelen fellángolás végül alábbhagyott, és sok kollégája kiállt mellette, sőt, a Karikaturisták Határok Nélkül nevű nemzetközi szervezet is felajánlotta támogatását. Azután, hogy Bayer cikkében pellengérre állította, az antiszemiták is felbukkantak az oldalán, miközben ő szekszárdi katolikus sváb családból származik.
Aki nem vonzódik a karikatúrákhoz, gyakran nem fogja fel a lényegüket. Nem csupán egy kitalált történetet lát, hanem a mögöttes valóság magvát is hajlamos figyelmen kívül hagyni; minden más, ami körülötte zajlik, pedig gyakran abszurd és szürreális.
Mert mikor történt meg, hogy a Pride átgyalogolt egy miniszterelnökön? Vagy az Európai Parlamentben felköszöntik Orbán Viktort NO-napon? Mikor úszik be a Rose D'Or a felcsúti stadion elé? Ebben a rajzban mégis benne van a törvényfelettiség, hogy ha hőbörögnek, hogy mi magánrepülőzünk, akkor majd megyünk jachttal, bármivel, nem gyalog - jegyzi meg karikatúrái körében az alkotó.
A karikatúrák megértéséhez elengedhetetlen, hogy rendelkezzen valamilyen megfejtési készséggel, valamint széleskörű háttérismeretekkel, amelyek közéleti és történelmi tudást is magukban foglalnak. Ezek az ismeretek erőteljesen hatnak arra, ahogyan az ember fejében a karikatúra jelentése formálódik. Kulcsfontosságú, hogy legalább egy csepp igazságot tükrözzön, amire a közönség képes rezonálni. Sokak számára a karikatúra egy pimasz, kritikával teli műfaj, amely hajlamos az ítélkezésre. Ha például egy rajz a kormányt vádolja lopással, az nyilvánvalóan egyfajta ítéletet hordoz, még akkor is, ha ezt tények támasztják alá. Weisz Béla, a karikatúrák szerzője, hangsúlyozza, hogy ő sosem szeretné saját munkáit merev állításokként felfogni; sokkal inkább a kérdések felvetése áll a középpontban. „Én csak egy egyszerű állampolgár vagyok, aki a rajzaival szeretne párbeszédet kezdeményezni, és elgondolkodtatni a nézőit” – mondja. Továbbá, saját magával szemben talán a legkritikusabb, hiszen tisztában van azzal, hogy a valódi bölcsesség az állandó kételkedésből fakad, míg a magabiztosság gyakran a tudatlanság jele.
Kettős mércék uralkodnak mindenhol.
A közélet színvonala sajnos Petri György szavaival élve "rettenthetetlen hülyékkel" van tele, és a helyzet még a mélyből is képes tovább romlani. Ez a jelenség nem csupán Magyarország sajátja, és bár lehet, hogy szubjektív a megítélés, úgy tűnik, a politikai hirdetések özöne a közösségi médiában nemhogy csökkent volna az október eleji tilalom ellenére, hanem talán még nőtt is. Ezzel szemben, ha egy karikaturista egyetlen káromkodást is idéz Bayer szájából, a Facebook azonnal lecsap, mintha a szűrőprogramja valami különösen kifinomult ízléssel bírna – miközben a valóság az, hogy Bayer közönsége még értékeli is ezt, holott a program nem képes megkülönböztetni a parafrázisokat a közvetlen idézetek között.
Egy Putyint ábrázoló karikatúra, amelyen a vezető tóból kilovagol, a (fél)meztelenség miatt került tiltólistára. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy a művészeti platformok manapság komoly harcot vívnak a klasszikus festmények és aktok védelmében, miközben a mesterséges prüdéria folyamatosan fenyegeti őket.
A régi időkben a Ludas Matyi oldalain szinte mindig akadt egy csepp irónia Krenner Istvántól vagy Balázs Piri Balázstól, ami ma már elképzelhetetlennek tűnik. Amikor a karikaturista megörökítette az egyik Harcosok Klubja találkozón összegyűlt női társaságot, a képen hangsúlyosan megjelenített mellek miatt a női jogvédők testszégyenítéssel vádolták őt. "Őszintén szólva, nekem a píszi és a woke kultúra nem tetszik. Karikaturistaként persze eltúloztam és a saját stílusomban ábrázoltam a szituációt. A rajz nem volt a legjobb, ahogy a poén sem, de meglepett, hogy ekkora felháborodást váltott ki. Nem állítom, hogy a sértődöttség nem volt jogos, de egy olyan országban, ahol a közélet tele van hazugsággal és durvasággal, tényleg a legnagyobb probléma az, hogy egy karikaturista pimasz vagy tiszteletteljes? Miközben elmegyünk olyan súlyos ügyek mellett, mint például az 500 milliárd forint eltűnése a nemzeti bankból, és már csak a hatvanpusztai zebrákon nevetgélünk. Melyik karikaturista az, aki ne sértene meg legalább egy-két embert a munkáival? Mert az én legjobb szándékom ellenére, aki sértődni akar, az úgyis megtalálja a módját" – mondja erről Weisz Béla.
Önnyugtató ösvényen
Persze ebben benne van az is, hogy egyes politikusokat tömegek istenítenek, egy merész karikatúra pedig már-már blaszfémia. - Miközben jó lenne, ha picit elindulnánk valami demokratikus irányba, azt látjuk, hogy itt messiásokra szavazunk, nem mondjuk szürke bürokratákra - ez is szitokszó már a brüsszeli bürokraták után -, akik talán nem mondanak hangzatos szónoklatokat, egymásnak minél durvábban beszólva a nemzeti ünnepen, de kormányozni tudnak. Persze ez is kétélű dolog, mert ha ilyen politikusaink lennének, megszűnnék létezni mint karikaturista - véli az alkotó, aki számára a rajzolás egyfajta ventilálás, ez az az ösvény, amelyet magának megtalált, amin keresztül ő is tud valamennyire hatni a közéletre. Akár azt is ábrázolni, ahogy a politika (és bár ő van a képen, nem személyesen Orbán Viktor) folyton bekukucskál még az ablakunkon is, nehéz kizárni az életünkből. Miután napi szinten politikusokat hallgatni, még munkából kifolyólag is, önkínzó tevékenység, a mentális egészsége megőrzésére külön figyelmet fordít: heti egy napot képzőművészettel tölt, és csak fest, illetve van egy kis szőlője Szekszárdon, amit szeretettel gondoz - a kiállításon saját karikatúráival felcímkézett borosüvegek tartalma is az ő szőlőjéből készült, a bort egy ismerőse készítette belőle.
- Sokan érzik, mondják, hogy hát nem túl jól mennek a dolgok az országban, aztán leülnek otthon a karosszékbe, és másokra várnak, hogy tegyenek valamit. Én a rajzolással picit magamat is nyugtatom: én így nem maradok csendben.
Fontos számomra a visszajelzés, ezért rengeteget rajzolok, és megosztom a közösségi platformokon. Amikor alkotás közben vagyok, néha nem tudom, mivel tudok igazán nagy hatást elérni, de gyakran azzal, ami kicsit provokatív. Bár tudom, hogy ez nem mindig kellemes érzés, én alapvetően nem vagyok egy agresszív természetű ember, hiszen keresztény családban nőttem fel, ami formálta az értékrendemet. Ilyenkor azonban elgondolkodom, hogy a mai közélet állapota tényleg rendben van-e így? Ha egy karikatúra kedves és visszafogott, vajon az hatékony lehet ebben a műfajban? Vagy talán akkor éri el a célját, ha egy kis pluszt ad hozzá? Én legalábbis nem tudok finomkodni a rajzaimban. Beszélhetnék Grafitemberről is, aki sokak számára megosztó figura, de számomra ő az egyik leginnovatívabb magyar karikaturista. Mellette én már inkább a konzervatívabb megfogalmazásokat képviselem. Ráadásul a baráti kapcsolatunk Marabuval is régmúlt időkre nyúlik vissza, ami még inkább gazdagítja a közös munkánkat és a gondolkodásunkat.
A karikatúra egy rendkívül sokszínű műfaj, ahol minden alkotó egyedi stílusa határozza meg a végeredményt. Talán ezért is van annyira fontos szerepe a kölcsönös támogatásnak és a szolidaritásnak, hiszen bárki, akár Pápai Gábor kollégánk is, bármikor céltábla lehet egy támadás számára. Nemrégiben beszélgettünk arról, mennyire fontos a kikapcsolódás, és a franciaországi tanítás élményei is különleges helyet foglalnak el a szívemben. Imádtam azt az időszakot, ám még akkor is, ha éppen egy másik feladatra összpontosítok, ha eszembe jut egy jó poén, egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne valósítsam meg. Hiába próbálok figyelmemet egy másik irányba terelni, egy belső kényszer hajt, aminek muszáj engedelmeskednem. Petri György gondolatai különösen közel állnak hozzám, és ezek a nyolcvanas évek, amelyekhez egyre inkább visszatérünk, mindannyiunkra vonatkoznak. Én magam is úgy érzem, hogy "A szatíra nálunk nem választás kérdése volt, hanem kényszer. Az ember vagy hallgatott, vagy gúnyolódott. Én az utóbbit választottam."
InfóWeisz Béla Az elmúlt nyóc év című karikatúrakiállítása megtekinthető a Zichy Majorban (Budaörs, Clementis László utca 22.) november 8-ig nyitvatartási időben.





